A régi magyar helynevek kutatásában a korábbiakban nagy előnyt élvezett a településnevek vizsgálata. Ezt az magyarázza elsősorban, hogy ezeknek a nyelvtörténeti, onomasztikai forrásértéke mellett jelentős a történettudományi hasznosíthatósága is. A legrégebbi magyar nyelvemlékekben, az első évezred fordulója után megjelenő latin nyelvű oklevelekben a településnevek mellett azonban sok más névfajta képviselője is jelen van: víznevek, domborzati…
Üdvözöljük a Magyar Névarchívum Kiadványai c. sorozat bemutató oldalán!
Két évtizeddel ezelőtt a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszéke könyvsorozatot indított el azzal a céllal, hogy fórumot biztosítson a nevek történetével foglalkozó munkáknak. A sorozat jelenleg a 44. kötetnél tart, kiadását pedig a Debreceni Egyetemi Kiadó vállalta magára. A sorozatot Hoffmann István és Tóth Valéria szerkeszti.
A sorozat darabjai között többféle munka napvilágot látott. A jórészt a magyar helyneveket, kisebb mértékben a magyar személyneveket tárgyaló monográfiák a debreceni névkutató műhelyben készültek. Vannak köztük olyanok, amelyek fokozatszerző disszertáción alapulnak: szerzőjük PhD értekezésként, habilitációs értekezésként vagy a Magyar Tudományos Akadémia doktori címéért benyújtott értekezésként védte meg őket.
A sorozat keretében megjelentek régi magyar helyneveket tartalmazó szótárak is. Ezek egyik típusa a teljes magyar nyelvterület helyneveit kívánja sorozatként bemutatni, másik típusa etimológiai magyarázatokra is vállalkozik, egy-egy régi magyar megye névanyagára vonatkozóan. Végül e sorozatban láttak napvilágot a Helynévtörténeti Tanulmányok c. sorozat kötetei is.
Az alábbiakban a megjelenésük időrendjében soroljuk fel a sorozat egyes köteteit, és a könyvkiállításon is részben ennek megfelelő rendben, részben tematikusan összekapcsolva mutatjuk be őket.
BÉNYEI ÁGNES–PETHŐ GERGELY, Az Árpád-kori Győr vármegye településneveinek nyelvészeti elemzése. 1998.
A szerzők munkájukban az Árpád-kori Győr vármegye településneveinek leírását, azok rendszerének feltárását tűzték ki célul. Az általuk feldolgozott névállomány több irányból határolható körül. Egy meghatározott vármegye teljes Árpád-kori településnév-állománya adja a vizsgálati korpuszt, melynek összeállításában Györffy György Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza (2. Budapest, 1987) című munkájára támaszkodtak a szerzők. A dolgozat két részből áll:…
TÓTH VALÉRIA, Az Árpád-kori Abaúj és Bars vármegye helyneveinek történeti-etimológiai szótára. 2001.
A szerző a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének PhD-hallgatójaként arra vállalkozott, hogy a Kárpát-medence két északi, de egymástól távolabb fekvő vármegyéjének, Abaúj és Bars vármegyéknek a teljes korai helynévanyagát feldolgozza. Mivel azonban minden névtörténeti feldolgozó munka alapját a forrásul szolgáló helynevek történeti-etimológiai feltárása jelenti, a munka első fázisaként a két megye Árpád-korból (1000–1301) származó helyneveinek…
PÓCZOS RITA, Az Árpád-kori Borsod és Bodrog vármegye településneveinek nyelvészeti elemzése. 2001.
Az Árpád-kori Bodrog és Borsod vármegyék a magyar nyelvterület egymástól távol fekvő, természet- és társadalom-földrajzi szempontból eltérő adottságokkal rendelkező régiói voltak. A szerző munkájában elsősorban azt vizsgálja, hogy vajon tükröződnek-e a rendelkezésünkre álló adatokból rekonstruálható településnév-rendszerben is ezek a különbségek, s ha igen, milyen mértékben: érintik-e a névrendszer egészét, annak arányait, megfigyelhetők-e területspecifikus névadási módok,…
TÓTH VALÉRIA, Névrendszertani vizsgálatok a korai ómagyar korban (Abaúj és Bars vármegye). 2001.
A könyv az Abaúj és Bars vármegye helyneveinek történeti-etimológiai szótárát közreadó munka testvérkötete (Tóth Valéria, Debrecen, 2001). Hangsúlyozottan rendszertani megközelítést alkalmaz, azaz az egyes neveket mint egy nagyobb rendszer elemeit vizsgálja, s e vizsgálatok révén válnak magának a szisztémának a fő összefüggései is bemutathatóvá. A szerző a névrendszertani vizsgálat alapjául egyrészt azért választotta Abaúj megyét,…
HOFFMANN ISTVÁN, Magyar helynévkutatás 1958–2002. 2003.
A magyar helynévkutatás a 20. század első felében — elsősorban Melich János, Kniezsa István és Szabó T. Attila munkássága révén — a magyar nyelvtudomány egyik vezető területévé vált. A második világháborút követően tudománypolitikai okok következtében azonban egy évtizeden át még publikáció sem igen jelent meg e témakörben. A könyv azt a folyamatot mutatja be, amelynek…
RÁCZ ANITA, A régi Bihar vármegye településneveinek nyelvészeti vizsgálata. 2005.
Az Árpád-kori Magyarország legnagyobb területű vármegyéjének földrajzi viszonyai változatosak, névanyaga különlegesen gazdag, a népessége nem egységesen magyar. A könyv a megye névkincsének A régi Bihar vármegye településneveinek történeti-etimológiai szótára (Rácz Anita, Debrecen, 2007) című műben közzétett településnévi rétegével foglalkozik. Az értekezés célja a történeti-etimológiai tekintetben feltárt nevek név- és nyelvrendszertani kapcsolatának feltárása. A kötet öt…
Korai magyar helynévszótár. 1. Szerk. HOFFMANN ISTVÁN. 2005.
A magyar nyelv legrégebbi emlékei az első évezred fordulója után keletkeztek. Ezek azonban nem magyar nyelvű szövegek, hanem latin nyelven írott oklevelek, történeti munkák, amelyekben magyar nyelvű elemek is szerepelnek, főképpen helynevek és személynevek. Ezek az emlékek a magyar nyelvtörténetnek kiemelkedően fontos forrásai, és egyúttal az uráli nyelveknek is a legrégebbi emlékei. A nyelvtörténeti, onomasztikai…
RÁCZ ANITA, A régi Bihar vármegye településneveinek történeti-etimológiai szótára. 2007.
A könyv szócikkes formában tartalmazza a régi magyar Bihar megye településneveinek említéseit az első adatoktól 1600-ig. A történelem során a megye határai viszonylag gyakran változtak, így olyan falvak névadatai is szerepelnek a gyűjtésben, amelyek csak átmenetileg tartoztak a megyéhez. A szerző településnévnek tekint minden olyan nevet, amely a források (történeti földrajzi művek, oklevéltárak, okmánytárak, egyéb…
TÓTH VALÉRIA, Településnevek változástipológiája. 2008.
A szerző a kötetben a településnevek változási folyamatait kívánta rendszerbe foglalni, s az egyes folyamatokat ennek keretei között részletezően leírni. Ez a problematika a történeti helynévkutatásnak fontos területe, hiszen a nevek változásvizsgálata felbecsülhetetlen haszonnal járhat a történeti helynév-tipológia egészének szempontjából is. A változásvizsgálatok ugyanis a helynévtípusok kronológiai értékének és egyúttal nyelvi és történeti forrásértékének az…
HOFFMANN ISTVÁN, A Tihanyi alapítólevél mint helynévtörténeti forrás. 2010.
A Tihanyi alapítólevél a magyar nyelv legrégebbi Magyarországon született emléke. Az 1055-ben I. András király által kiadott, eredeti példányban fennmaradt latin nyelvű oklevélben 82 magyar nyelvű részlet szerepel: ezek egy része helynév, másik része helyet jelölő köznév, de találhatók benne ilyen jellegű elemekből álló szerkezetek is. Az alapítólevél nyelvtörténeti jelentőségét növeli az is, hogy nemcsak…
PÓCZOS RITA, Nyelvi érintkezés és a helynévrendszerek kölcsönhatása. 2010.
A kötet egy olyan névrendszertani elemzés tapasztalatait mutatja be, amely egy mai többnyelvű névállomány és a névhasználók kapcsolatának tanulmányozásával kísérel meg a régiség névkincséből levonható etnikai következtetésekhez újabb szempontokat adni. A vizsgálat korpusza egy mai helynévrendszer, a Baranya megye földrajzi nevei című névtár Sásdi járásának kétnyelvű, mintegy 13 000 adatát tartalmazó névállománya (1. Pécs, 1982).…
RÁCZ ANITA, Adatok a népnévvel alakult régi településnevek történetéhez. 2011.
A népnevek a korai magyar történelem megismerésében igen fontos szerepet játszanak. A Kárpát-medencében való megtelepedés témájában napjainkig számos probléma maradt tisztázatlanul. Ezért a jelenleg rendelkezésre álló források feldolgozásával monografikus munkában érdemes, sőt szükséges megvizsgálni a Kárpát-medence ómagyar kori népnévi eredetű településneveit. A kötet szerzőjének célja a népneveket tartalmazó településnévi adatokat a lehető legkorábbi időtől, a…
GYŐRFFY ERZSÉBET, Folyóvíznevek a korai ómagyar korban. 2011.
A könyv a korai ómagyar korból adatolható folyóvíznevekkel foglalkozik. A vizsgálat alapjául az Árpád-kori folyóvíznévkincs szolgál, a korszakhatárokat azonban — az általa felhasznált források kronológiai határaihoz is részben alkalmazkodva — 1350-ig, valójában a korai ómagyar kor végéig terjesztette ki a szerző. A könyv három nagyobb fejezetből áll. Az első fejezetben a magyar víznevekkel foglalkozó tanulmányokat,…
RESZEGI KATALIN, Hegynevek a középkori Magyarországon. 2011.
A szerző munkájában a középkori hegynevekhez kapcsolódó névadási-névhasználati szokásokat mutatja be. Emellett azt is igyekszik bemutatni, hogy a hegynevek vizsgálata milyen haszonnal járhat a névkutatás, valamint társtudományai (elsősorban a történettudomány) számára. A könyv három nagyobb egységből áll. Az első rész alfejezeteiben a hegynevek vizsgálata kapcsán felvetődő elméleti kérdéseket járja körül a szerző. Elsőként a helynévfajták…
SCHWING, JOSEF, Die deutschen mundartlichen Ortsnamen Südtransdanubiens (Ungarn). 2011.
A tanulmány bevezetője 3 térképen pontos kartográfiai adatokat tartalmaz a vizsgált terület német lakosságának és nyelvjárásainak elterjedésére vonatkozóan. A bevezetésben a magyar helységnevek szerkezetéről és történeti fejlődéséről olvashatunk. A továbbiakban a szerző kifejti a nyelvi rendszerek, azaz a magyar nyelv és a német nyelvjárások közötti alapvető különbségeket, valamint az abból eredő, a helységnevek átvételében és…
BÉNYEI ÁGNES, Helynévképzés a magyarban. 2012.
A könyv témája egy névadási típus, a helynévképzőt tartalmazó helynevek vizsgálata. Helynévképzős nevek már a legelső nyelvemlékeinktől kezdve megtalálhatók okleveleinkben, ezért a névtípus kialakulásának idejét nem tudjuk pontosan meghatározni. Azt viszont megállapíthatjuk, hogy a helynévképzés mint helynévalakulási mód a nyelvemlékes koron belül a korai ómagyar korban volt a legelterjedtebb. Bár későbbi időszakokból is vannak idevonható…
KENYHERCZ RÓBERT, A szókezdő mássalhangzó-torlódások az ómagyar korban. A helynevek hangtörténeti forrásértéke. 2013.
A magyar hangtörténeti szakirodalomban általános elfogadott nézet, hogy a régi magyar nyelv — finnugor örökségéből adódóan — nem kedvelte a szó eleji mássalhangzó-kapcsolatokat. A vizsgálatok is legfőképpen arra irányultak, hogy a több mássalhangzóval kezdődő jövevényszavakban milyen módokon szűntek meg az efféle szókezdetek. A szerző által feldolgozott helynévi anyagból azonban világosan kiderül, hogy a kérdés másik…
HOFFMANN ISTVÁN, Mikrotoponímiai vizsgálatok 1. Tapolcafő helynevei. 2013.
A kötet egy háromrészesre tervezett sorozat első darabjaként készült el. A szerző egy dunántúli kis falu, az 1000 lakosú, 15 km² területű Tapolcafő helyneveinek analízisére vállalkozott. A könyv szótárszerű formában mutatja be a település történeti és ma is használatban lévő helyneveit. A szócikkek együtt tárgyalják egy-egy hely összes névváltozatát. A könnyebb eligazodás végett a morfológiai…
BÁBA BARBARA–NEMES MAGDOLNA, Magyar földrajzi köznevek tára. 2014.
A földrajzi köznevek mint helyet jelölő kifejezések bármely nyelv szókincsének, így a magyarnak is a központi elemkészletébe tartoznak, a helyek fajtájának megjelölésére ugyanis kizárólag ezek az elemek alkalmasak. Érthető tehát, hogy a földrajzi köznevekkel kapcsolatos vizsgálatok a helynevek kutatásában mindenkor igen fontos szerepet töltöttek be. A földrajzi köznevek tudományos igényű feldolgozásának alapvető feltétele az adott…
SZŐKE MELINDA, A garamszentbenedeki apátság alapítólevelének nyelvtörténeti vizsgálata. 2015.
A magyar nyelvű személy- és helyneveket tartalmazó oklevelek a magyar nyelv korai történetének legfontosabb forrásai. Közülük eddig főként a valódi oklevelek kaptak kitüntetett figyelmet. A magyar írásbeliség korai időszakának forrásadottságait figyelembe véve azonban más típusú forrásokat (a másolatban fennmaradtakat és a hamis okleveleket) is be kell vonnunk a nyelvészeti vizsgálatokba. A szerző ezért munkája témájaként…
KOVÁCS ÉVA, A Tihanyi összeírás mint helynévtörténeti forrás. 2015.
A tihanyi apátság 1211. évi birtokösszeírásának alapos tanulmányozásával a magyar nyelvtörténeti kutatások azon vonulatához kívánt csatlakozni a szerző, amely a honfoglalás utáni évszázadok magyar nyelvéről, valamint nyelvhasználóiról igyekszik minél több és pontosabb információt adni. A filológiai szempontból is kiemelkedő jelentősséggel bíró nyelvemlék több mint kétezer szórványt (mintegy 200 helynevet és kb. 2000 személynevet) tartalmaz a…
Hajdú-Bihar megye helynevei 1. A Hajdúböszörményi és a Hajdúhadházi járás helynevei. Szerk. BÁBA BARBARA. 2015.
A magyar helynévkutatásban a 19. század eleje óta jelen van az a törekvés, hogy a Kárpát-medence valamennyi helynevét összegyűjtse, és a névanyagot a tudomány, illetve az érdeklődő nagyközönség számára hozzáférhetővé tegye. Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye helyneveinek közzétételét a debreceni egyetem és a nyíregyházi főiskola magyar nyelvészei vállalták magukra. A könyv és a vele párhuzamosan közzétett…
RÁCZ ANITA, Etnonimák a régi magyar településnevekben. 2016.
A könyv előzménye a szerző Adatok a népnévvel alakult régi településneveink történetéhez (Debrecen, 2011) c. munkája, amelynek helynévanyagát vonja több szempontú nyelvészeti vizsgálat alá. A vizsgálat eredménye a névkorpusz elméleti igényű feldolgozása. A monográfia négy nagy fejezetből áll. Az első inkább elméleti jellegű, amely áttekinti a nép (etnosz) és ezzel összefüggésben a népnév (etnonima) értelmezésének…
TÓTH VALÉRIA, Személynévadás és személynévhasználat az ómagyar korban. 2016.
Névelméleti érvek alapján a két legősibb tulajdonnévfajtának a személyneveket és a helyneveket tekinthetjük. Ebből adódóan magáról a tulajdonnévi rendszerről (annak funkcionálásáról, történetéről) is akkor tudhatunk meg a legtöbbet, ha elsősorban e két tulajdonnévfajta jellemzőit igyekszünk feltárni. Ezek a névfajták nemcsak önmagukban vizsgálva szolgáltatnak széles horizontú ismeretanyagot a nyelvről és a névrendszerről, hanem — mivel több…
BÁBA BARBARA, Földrajzi köznevek térben és időben. 2016.
A földrajzi köznevek bármely nyelv szókincsének, így a magyarnak is a központi elemkészletébe tartoznak, a helyek fajtájának megjelölésére ugyanis kizárólag ezek az elemek alkalmasak. A földrajzi köznevek kutatásának a magyar nyelvtörténet szempontjából emellett azért van kiemelkedő jelentősége, mert ez az egyik legkorábbról és leggazdagabban adatolható szócsoport. A magyar történeti földrajziköznév-állomány rendszerszerű áttekintése mindezidáig nem történet…
DITRÓI ESZTER, Helynévrendszerek modellalapú vizsgálata. A helynévminták összevető analízise statisztikai megközelítésben. 2017.
A mikrotoponimák szerkezetében jelentkező területi eltéréseket a helynévkutatásban alig vizsgálták. A szerző munkájában ezért azt a kérdést járta körül, lehet-e a helynévrendszerek tekintetében jelenséghatárokról, névjárásokról beszélnünk. A helyneveket funkcionális-szemantikai, illetve lexikális-morfológiai szinten elemezte. Emellett a statisztikában használatos Bray–Curtis-féle mátrix alapú módszert alkalmazta, melynek lényege, hogy két település között a hasonlósági fok 0 és 1 között…
TÓTH VALÉRIA, Személynévi helynévadás az ómagyar korban. 2017.
A kötetben a személynév-történeti monográfia (Tóth Valéria, Debrecen, 2016) közvetlen folytatásaként a szerző azt mutatta be, hogyan terjednek ki a személynevek rendszerösszefüggései a helynévrendszerre is, azaz azokkal a helynévtípusokkal foglalkozott, amelyek személynévi lexémát tartalmaznak. A két kötet ezáltal szerves egységet alkot, s közöttük a szemléletbeli koherenciát az is biztosítja, hogy a személynév-történeti munkához hasonlóan a…
KOCÁN BÉLA, Helynévtörténeti vizsgálatok a régi Ugocsa megyében. 2017.
A szerző a történelmi Magyarország északkeleti megyéjének az ó- és középmagyar kori helynévanyagát dolgozta fel. A munka alapját közel kétezer adat képezi. A kutatás elsőrendű célja annak igazolása volt, hogy a megye helyneveinek nyelvi arculata milyen etnikumok jelenlétére utal, és azok időben hogyan jellemezhetők. Nagy figyelmet fordított a szerző a helynévanyagban a szláv‒magyar kontaktus gyökereinek…