A kötet egy olyan névrendszertani elemzés tapasztalatait mutatja be, amely egy mai többnyelvű névállomány és a névhasználók kapcsolatának tanulmányozásával kísérel meg a régiség névkincséből levonható etnikai következtetésekhez újabb szempontokat adni. A vizsgálat korpusza egy mai helynévrendszer, a Baranya megye földrajzi nevei című névtár Sásdi járásának kétnyelvű, mintegy 13 000 adatát tartalmazó névállománya (1. Pécs, 1982). A tanulmány elsődleges célja a magyar–német kétnyelvű vidékek névrendszerét jellemző rendszerszerű összefüggések felfedése, a vizsgálatok során használt elemzési modell (Hoffmann István helynévleírási keretének kibővített változata; Helynevek nyelvi elemzése. Debrecen, 1993) azonban általánosabb érvényű megállapítások, tendenciák feltárásában, így általában a kétnyelvű névállományok viszonyrendszerének a leírásában, illetve régebbi korszakok kevésé jól adatolható névkincsének a népességtörténeti felhasználásában is támpont lehet.

A névállomány vizsgálatának legfőbb tapasztalatai a következők. 1. A különböző denotátumtípusok neveinek etnikumjelölő értéke eltérő lehet: a településnevek a legkevésbé alkalmasak a népességi következtetésekre, míg a kisebb közösségekben használatos a víz- és határneveknek jóval megbízhatóbb etnikumjelölő értéke van. 2. Az idegen eredetű helynevek még a mikronevek esetében sem utalnak direkt módon az etnikumra: ha a népességtörténeti kutatásokban kizárólag a nevek eredetéből következtetünk a lakosság etnikai hovatartozására, könnyen tévútra juthatunk. A Sásdi járásban például a magyar és a német lakosság jelenlétét egyértelműen tükrözi a névállomány, de a névkincsben az egykori szlávság nyomai is fellelhetők, noha szlávok az adatok felvételének idején már csak egy településen élnek. Ez a jelenség a névadó és a névhasználó egybemosásának veszélyeire figyelmeztet. 3. A mai névrendszer elemzése azt jelzi, hogy az átvételek arányát is nagymértékben befolyásolják a társadalmi presztízsviszonyok: a szociális szempontból magasabban lévő közösség élen jár a névadásban, míg az alacsonyabb presztízsű névhasználók hajlamosabbak a már meglévő helynevek átvételére. 4. A kétnyelvű vidékek egy-egy nyelvhez köthető névrendszerei nem függetlenek egymástól, az új megnevezések keletkezését a denotátum számos tulajdonsága mellett annak már meglévő, a másik nyelvben létrejött neve is motiválhatja.

A kötet utolsó fejezete a mai névanyag elemzéséből nyert tapasztalatokat alkalmazza egy korai ómagyar kori névállomány nyelvi, népességtörténeti szempontú vizsgálatában.