A tihanyi apátság 1211. évi birtokösszeírásának alapos tanulmányozásával a magyar nyelvtörténeti kutatások azon vonulatához kívánt csatlakozni a szerző, amely a honfoglalás utáni évszázadok magyar nyelvéről, valamint nyelvhasználóiról igyekszik minél több és pontosabb információt adni. A filológiai szempontból is kiemelkedő jelentősséggel bíró nyelvemlék több mint kétezer szórványt (mintegy 200 helynevet és kb. 2000 személynevet) tartalmaz a Balaton zalai és somogyi partvidékéről, valamint a Duna tolna–bodrogi és a Tisza torontáli mellékéről.

A közel 250 oldalas munka négy nagyobb egységből (összefoglaló elméleti fejezetekből, illetve a helynévi szórványokat aprólékosan bemutató névcikkekből) áll. Az első fejezetben az oklevél nyelvtudományi jelentőségét tárgyalja a szerző, valamint a nyelvemlék nyelvészeti-névtani feldolgozásának szükségességét indokolja meg. A második fejezet az oklevél latin szövegét és magyar fordítását tartalmazza, valamint itt részletezi a szerző a diploma filológiai jelentőségét, illetve bemutatja a fogalmazványban és a megpecsételt oklevélben előforduló magyar helynévi szórványokat. A harmadik, központi fejezetben a Tihanyi összeírás magyar nyelvű helynévi szórványainak komplex szempontú elemzését végzi el, amelynek során az alábbi körülményekre tér ki. 1. A nyelvi adatok történeti-etimológiai elemzése, s ezzel összefüggésben hang- és helyesírás-történeti jellemzőik, illetve egyéb nyelvtörténeti sajátosságaik. 2. Lokalizálás, mivel ez területi vonatkozásban teszi azonosíthatóvá a nyelvi elemeket, és összekapcsolja őket az adott hely későbbi vagy éppen korábbi említéseivel, előfordulásaival. 3. Az 1211. évi Tihanyi birtokösszeírásnak más forrásokkal való kapcsolata, kiváltképp a legrégibb hiteles és egykorú eredetiben fennmaradt nyelvemlékünkkel, az 1055-ös Tihanyi alapítólevéllel való összevetése. 4. A magyar helynévi szórványok és a latin szöveg kapcsolata. A munka negyedik, összefoglaló fejezetében a Tihanyi összeírásnak mint nyelv­emléknek az általánosabb kérdésköreit érinti a szerző: itt tárgyalja összegzően a magyar szórványok szövegbe illesztésének módjait, a helynévi említések lokális jel­lemzőit, valamint az oklevél helyneveinek névrendszertani sajátosságait.