A könyv előzménye a szerző Adatok a népnévvel alakult régi településneveink történetéhez (Debrecen, 2011) c. munkája, amelynek helynévanyagát vonja több szempontú nyelvészeti vizsgálat alá. A vizsgálat eredménye a névkorpusz elméleti igényű feldolgozása.

A monográfia négy nagy fejezetből áll. Az első inkább elméleti jellegű, amely­ áttekinti a nép (etnosz) és ezzel összefüggésben a népnév (etnonima) értelmezésének történelmi alakulását. A cél annak világossá tétele, hogy milyen szempontok alapján kerülhettek be a munkába a végül számba vett lexémák.

A második fejezet vázlatos képet rajzol arról, hogy milyen tudományos problémák megoldására igyekeztek e névcsoportot felhasználni. Ugyancsak itt esik szó a történeti helynév-tipológia kialakulásáról, amely bár napjainkban is megbízható alapját jelentheti a nevek tudományos vizsgálatának, de megérett az idő arra, hogy azt ki is egészítsük, pontosítsuk. A dolgozat a konkrét névkincs elemzése mellett erre is kísérletet tesz. Az etnikumjelölő lexémákat tartalmazó településnevekből számos tanulság vonható le a magyar nyelv állapotára és változására, illetve a magyarság korai életére, a településtörténetre, valamint a népességtörténetre vonatkozóan. De a korai népneveket tartalmazó településnevek vajon valóban alkalmasak arra, hogy belőlük a Kárpát-medence korabeli etnikai összetételére következtessünk? A fejezet (de lényegében az egész dolgozat is) igyekszik ezt a kérdést is megválaszolni.

A harmadik egység annak a 39 népnek a vázlatos, a korabeli magyarság tör­ténelméhez kapcsolódó történetét és elnevezésük etimológiáját mutatja be, amelyeknek magyar településnevekbeli megjelenését a kutatott korból dokumentálni tudjuk. A vizsgálatba bevonható lexémák csak azok, amelyekről bizonyítható, hogy a középkori magyarság már ismerte és használta őket.

A munka terjedelmének mintegy a felét teszi ki a dolgozat negyedik nagy fejezete, amely a névanyag komplex elemzését fogja egybe. A vizsgálat kiindulópontja a történeti tipológia szempontrendszere, ám azt több ponton is kiegészíti, újabb szempontokkal gazdagítja a szerző. Így az általa megállapított névszerkezeti kategóriák mentén haladva, az egyes fő szerkezeti típusokat sorra véve vizsgálja meg a névtípusok kronológiai, névszerkezeti és névföldrajzi sajátosságait. A tanulságokat összeveti a korábbi kutatások eredményeivel, s ahol szükség és lehetőség van rá, kiegészíti, pontosítja őket, néhol akár cáfolja is azokat.