A kötetben a személynév-történeti monográfia (Tóth Valéria, Debrecen, 2016) közvetlen folytatásaként a szerző azt mutatta be, hogyan terjednek ki a személynevek rendszerösszefüggései a helynév­rend­szerre is, azaz azokkal a helynévtípu­sokkal foglalkozott, amelyek személynévi le­xémát tartalmaznak. A két kötet ezáltal szerves egységet alkot, s közöttük a szemléletbeli koherenciát az is biztosítja, hogy a személynév-történeti munkához hasonlóan a személynévi alapú helynévadás kérdését is funkcio­nális el­méleti keretben tárgyalta.

A személy­névi helynevek általános el­méleti kérdéseiről szó­ló bevezető, megalapozó fejezetben azt részletezte, hogy milyen előnyökkel jár a névtípus vizsgálatában az, ha a sajátosságait a személynevek használata felől közelítve tárjuk fel; melyek azok a tisztán nyelvi természetű kérdések, amelyek megválaszolása eredményesebben a fel­színre hozhatja ennek a nemcsak a magyar helynévrendszerben, ha­nem általában véve a nyelvek helynévrendszerében is igen karakterisztikus helynévtípusnak a nyelvi és nem nyelvi jellem­zőit.

A kronológiai kereteket most is az ómagyar kor adta, de az időkereteket — ha ezt célszerűnek vagy szükségesnek látta a szerző — mindkét irányba kiterjesztette, hiszen a névrendszer kiépülésének és változásának folyamatát tágabb összefüggésekbe helyezve értékelhetjük megfelelően.

A személynévi eredetű helynevek tárgyalását helynévstruktúrák szerint haladva végezte el a szerző. Külön fejezetben foglalkozott egyrészt a for­máns nélküli személynévi helynévadás szerteágazó, történész és nyelvész szakem­bereket egyaránt régtől foglalkoztató problematikájával. Részletesen tárgyalta emellett a helynévképzéssel, illetőleg az összetétellel alakult személynévi eredetű helynevek kérdéskörét is. Az egyes szer­kezeti típusok a gyakoriságuk, kronológiai viszonyaik, a bennük elő­fordu­ló sze­mélynévfajták sa­játosságai alapján egyaránt je­lentős eltéréseket mutatnak, amelyek felderítése ép­pen az együttes vizsgálatuknak köszönhetően valósulhat meg a legeredményesebben. A névstruktúrák tárgyalását megelőzően a személynévből alakult helynevek mint helynévtípus kapcsán szólt a szerző a történeti helynév-tipológia ellentmondásos helyzetéről, az ezzel kapcsolatos elméleti és módszertani problémákról, illetőleg az e téren a magyar helynévkutatás előtt álló feladatokról is.

A Kárpát-me­dencei névadási és névhasználati folyamatokat akkor láthatjuk tisztán, ha azokat szélesebb kontextusba, tágabb összefüggésekbe helyezzük. A magyar történeti helynévkutatás egyik fontos feladatának éppen ezért azt tartja a szerző, hogy a személynévi helynévadás helyzetét a magyar nyelvbeli funkcio­nálásának megismerésével párhuzamosan európai viszonylatban is felmérje.