A mikrotoponimák szerkezetében jelentkező területi eltéréseket a helynévkutatásban alig vizsgálták. A szerző munkájában ezért azt a kérdést járta körül, lehet-e a helynévrendszerek tekintetében jelenséghatárokról, névjárásokról beszélnünk.

A helyneveket funkcionális-szemantikai, illetve lexikális-morfológiai szinten elemezte. Emellett a statisztikában használatos Bray–Curtis-féle mátrix alapú módszert alkalmazta, melynek lényege, hogy két település között a hasonlósági fok 0 és 1 között lehet. Az elemzésekhez kialakított helynévkorpusz több mint 12 000 adatot tartalmaz.

A szerző a földrajzi környezet, a migráció és az idegen nyelvi környezet névrendszerekre gyakorolt hatását járta körül, majd egy megyén belül mátrix alapú módszerrel névjárási területeket rajzolt meg.

A földrajzi tényező szerepét három elkülönülő térség helynévrendszerének vizsgálatával igazolta, emellett egy egységesebb területet is megvizsgált településenkénti összevető analízissel. A jelentős lexikális és morfológiai különbségeken túl azt találta, hogy a helynévi szerkezetek terjedését a térben leginkább hegyek, illetve folyók gátolják. A birtoklás kifejezéséhez például a névhasználók egy nyugat-magyarországi folyón, a Rábán túl a személynév + földrajzi köznév (Simon-tag < Simon személynév + tag ’dűlőn belüli földterület’), míg a Rábán innen a személyt jelölő közszó + földrajzi köznév (Tanító-földek < tanító ’tanító személyt jelölő közszó’ + földek ’föld’) szerkezeteket használják.

A migráció vizsgálatához olyan települések névanyagát elemezte a szerző, ahová határokon túli magyarokat telepítettek be. Jelentős különbségek voltak adatolhatók a jelöltség-jelöletlenség kapcsán: az ott lakók a jelöletlen helynévstruktúrákat használják (Rác-gödör < rác ’rác etnikai csoport’ + gödör ’gödör’), a betelepülők az új lakóhelyükön a saját névadói mintájukra jellemző jelölt struktúrákat preferálják (Kerekes dűlő+je < Kerekes személynév + dűlő ’dűlő ’ + -je birtokos személyjel).

A különböző nyelvek helynévadási mintái hatással vannak a helynévadási szokásokra. Az analízis során arra a következtetésre jutott a szerző, hogy a névrendszerek leginkább lexikális szinten gyakorolnak hatást egymásra, a morfológiai eszközök síkján sokkal kevésbé.

Végezetül egy megye településeinek helynévrendszereit mátrix alapú módszerrel vetette össze. Eredményül azt kapta, hogy a régióban meghúzható névjárási területek kelet–nyugati sávosak, és ezen belül négy nagyobb névjárási területet különíthetünk el.