A régi magyar helynevek kutatásában a korábbiakban nagy előnyt élvezett a településnevek vizsgálata. Ezt az magyarázza elsősorban, hogy ezeknek a nyelvtörténeti, onomasztikai forrásértéke mellett jelentős a történettudományi hasznosíthatósága is. A legrégebbi magyar nyelvemlékekben, az első évezred fordulója után megjelenő latin nyelvű oklevelekben a településnevek mellett azonban sok más névfajta képviselője is jelen van: víznevek, domborzati nevek, erdők nevei, tájnevek, sőt közszói helymegjelölések is bőségesen előfordulnak ezekben. Ezek a nyelvtörténeti és onomasztikai kutatások számára bizonyos tekintetben a településneveknél is fontosabb források, mivel gazdag szókincs, sokféle morfológiai és szintaktikai eszköz jelenik meg bennük. A helynevek jellemzői közé tartozik még az is, hogy általában jól lokalizálhatók, és így a nyelv területi változatainak a tanulmányozásához is hasznosítható ismereteket adnak.
A nem településnévi helyneveknek ez a kiemelt forrásértéke indokolja azt, hogy a korai ómagyar korból, a 14. század közepe előtti időkből ránk maradt ilyen jellegű forrásadatokat közzétegyük. Ehhez a munkához Györffy György Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza (1–4. Budapest, 1963–1998) című munkája szolgált alapul. E kitűnő történettudományi monográfia 40 régi magyar vármegye összes Árpád-kori helynévi adatát tartalmazza történeti földrajzi szempontokat követve. A Helynévtörténeti adatok a korai ómagyar korból című kiadvány ebből a nem településnévi adatokat teszi közzé szótári feldolgozás formájában. Az alaktani szempontok alapján kialakított szócikkek vármegyénkénti rendben követik egymást. Az egyes szótári részekhez helynévtérképek is tartoznak, egyrészt az adott megye településeiről, másrészt a nem településnévi helynevekről. A kötetek többféle névmutatót is tartalmaznak: az összesített címszó- és névelemmutató mellett a betűhív formák mutatóját, valamint a helynevek fordított (a tergo) mutatóját.
A közrebocsátott négy kötet elrendezése megfelel Györffy György fent említett munkája négy kötetének, így nemcsak a névkutatók, nyelvtörténészek, hanem történészek, régészek, a történeti földrajz kutatói is eredménnyel forgathatják e szótári köteteket.