A kötet egy háromrészesre tervezett sorozat első darabjaként készült el. A szerző egy dunántúli kis falu, az 1000 lakosú, 15 km² területű Tapolcafő helyneveinek analízisére vállalkozott. A könyv szótárszerű formában mutatja be a település történeti és ma is használatban lévő helyneveit. A szócikkek együtt tárgyalják egy-egy hely összes névváltozatát. A könnyebb eligazodás végett a morfológiai…
A Tihanyi alapítólevél a magyar nyelv legrégebbi Magyarországon született emléke. Az 1055-ben I. András király által kiadott, eredeti példányban fennmaradt latin nyelvű oklevélben 82 magyar nyelvű részlet szerepel: ezek egy része helynév, másik része helyet jelölő köznév, de találhatók benne ilyen jellegű elemekből álló szerkezetek is. Az alapítólevél nyelvtörténeti jelentőségét növeli az is, hogy nemcsak…
A magyar nyelv legrégebbi emlékei az első évezred fordulója után keletkeztek. Ezek azonban nem magyar nyelvű szövegek, hanem latin nyelven írott oklevelek, történeti munkák, amelyekben magyar nyelvű elemek is szerepelnek, főképpen helynevek és személynevek. Ezek az emlékek a magyar nyelvtörténetnek kiemelkedően fontos forrásai, és egyúttal az uráli nyelveknek is a legrégebbi emlékei. A nyelvtörténeti, onomasztikai…
A magyar helynévkutatás a 20. század első felében — elsősorban Melich János, Kniezsa István és Szabó T. Attila munkássága révén — a magyar nyelvtudomány egyik vezető területévé vált. A második világháborút követően tudománypolitikai okok következtében azonban egy évtizeden át még publikáció sem igen jelent meg e témakörben. A könyv azt a folyamatot mutatja be, amelynek…
A régi magyar helynevek kutatásában a korábbiakban nagy előnyt élvezett a településnevek vizsgálata. Ezt az magyarázza elsősorban, hogy ezeknek a nyelvtörténeti, onomasztikai forrásértéke mellett jelentős a történettudományi hasznosíthatósága is. A legrégebbi magyar nyelvemlékekben, az első évezred fordulója után megjelenő latin nyelvű oklevelekben a településnevek mellett azonban sok más névfajta képviselője is jelen van: víznevek, domborzati…
