A szerző a kötetben a településnevek vál­tozási folyamatait kívánta rendszerbe foglalni, s az egyes folyamatokat ennek keretei között részletezően leírni. Ez a problematika a történeti hely­névkuta­tásnak fontos területe, hiszen a nevek változásvizsgálata felbecsülhetetlen haszonnal járhat a történeti helynév-tipológia egészének szempontjából is. A változásvizsgálatok ugyanis a helynévtípusok kronológiai érté­ké­nek és egyúttal nyelvi és történeti forrásértékének az eddigieknél megbízhatóbb föltárásához is hozzájárulhatnak.

A munkában kifejtett változástipo­ló­gia időbeli kereteinek a kijelölése szinte ön­ként adódott: mint­hogy a magyar hi­va­talos hely­ségnévadás időszaka — amikor a település­név-adás és -változtatás a közigazgatás különböző szintű szerveinek a felügyelete alatt zajlott — Mező András jóvoltából alapos vizsgálatban ré­szesült (A magyar hivatalos helységnévadás. Budapest, 1982), a természetes telepü­lés­név-vál­tozásokat a legkoráb­bi dokumentumoktól a 18. század máso­dik feléig terjedően célszerű áttekinteni. E közel nyolc évszázadot átfogó időintervallu­mon belül ugyan­akkor a leggazda­gabb, legsokszínűbb változási reper­toár­ral az ómagyar kor büszkélkedhet, így munkámban e korszak névváltozásaira ki­emelt figyelmet fordított a szerző.

A helynevek — a közszavakhoz hasonlóan — két komponens, a névalak és a jelentés kapcsolataként határozhatók meg. A névalak változásainak a szabály­sze­rűségeit elsősorban a lexikális-morfológiai (és vele összefüggésben olykor a funkcionális-szemantikai) struktúra módosulásaiban ragadhatjuk meg, a jelen­té­sét pedig a denotatív jelentés megváltozásában. A településneveket érintő válto­zási szabályok átfogó tipológiai rendszerét e tényezőknek megfelelően írta le a szerző.

A munka öt fő fejezetből áll, de valójában három nagyobb egységbe szer­ve­ző­dik. Az első egység elméleti indíttatású: a helynevek, közte a településnevek vál­tozá­sának egy lehet­séges tipológiai rendszerét vázolja: ez a modell szol­gál a továbbiakban a kifejtés alapjául. A második nagy egység há­rom alfejezetet ölel fel: ezek­ben rész­le­tezi a szerző — empirikus névanyag alapján — az egyes konkrét válto­zás­típuso­kat, külön tárgyalva a neveket érintő komplex módosulásokat, il­le­tőleg az alaki és a jelentésváltozásokat. Az utolsó nagyobb egységben pe­dig esettanul­má­nyokat mutat be, amelyek az előzőekben részletezett tipo­lógia alkalmazha­tósá­gát gyakorlati vizsgálatok révén bizonyítják, ille­tőleg amelyek a magyar te­lepülés­nevek változási rendszere kapcsán felmerült kér­dése­ket igyekeznek meg­válaszolni. Az esettanulmányok némelyikében elméleti kérdésekről esik szó (a nevek változási érzékeny­ségéről, a településnév-formánsok problematikájáról, a kronológiáról, a változások mögött meghúzódó okokról), míg másokban egy-egy konkrét változást (például a magyar nyelvterületen egy jól körülhatárolható régióban a 16–17. században végbement -falva ’falu’ > -fa ’falu’ átalakulást) vagy egy-egy névtípust (a patrocíniu­mi tele­pülésneveket) állított a középpontba a szerző.