GYŐRFFY ERZSÉBET, Folyóvíznevek a korai ómagyar korban. 2011.

A könyv a korai ómagyar korból adatolható folyóvíznevekkel foglalkozik. A vizsgálat alapjául az Árpád-kori folyóvíznévkincs szolgál, a korszakhatárokat azonban — az általa felhasznált források kronológiai határaihoz is részben alkalmazkodva — 1350-ig, valójában a korai ómagyar kor végéig terjesztette ki a szerző.

A könyv három nagyobb fejezetből áll. Az első fejezetben a magyar víznevekkel foglalkozó tanulmányokat, monográfiákat foglalja össze a szerző. A második egység két alfejezetében először a folyóvíznév terminust járja körül, majd a víznév és a denotátum kapcsolatát vizsgálja hagyományos jelentéstani, illetve kognitív nyelvészeti és szociolingvisztikai szempontokat érvényesítve: itt elsősorban a többnevűség kérdésével foglalkozik.

A következő fejezet a dolgozat központi része: a korai ómagyar kori folyóvíznevek névrendszertani vizsgálatát tartalmazza. A folyóvízneveket négy szint alapján elemzi a szerző, azonban nem külön-külön érvényesítve az egyes szempontokat, hanem kombinálva őket. A szerkezeti elemzést a funkcionális-szemantikai aspektus mentén végzi el, és mintegy kiegészítő szempontként vonja be a lexikális-morfológiai elemzést. A keletkezéstörténeti szintű vizsgálatot ugyancsak önálló fejezetben tárgyalja, a nevek szintagmatikus elemzésének azonban nem szán külön fejezetet, egyrészt mert a szerkezeti elemzés során is érvényesíti ezt a szempontot: az egy- és kétrészes nevek megkülönbözetésénél, másrészt pedig a keletkezéstörténeti analízis keretein belül, a szintagmatikus szerkesztéssel alakult helynevek kategóriájához kapcsolódóan végzi el az ilyen irányú elemzést.

A munka következő részében a folyóvízneveknek a más helyfajták elnevezéseiben (településnevekben, hegynevekben, várnevekben, tájnevekben stb.) betöltött szerepéről szól. E helyen célszerűnek látta a kronológiai határokat némileg kitágítani annak érdekében, hogy azokra a lényeges összefüggésekre is rámutathasson, amelyek felszínre kerüléséhez a korai ómagyar kori névkincs nem lett volna önmagában elegendő. Az utolsó, összehasonlító fejezet a folyóvíznév- és a névrendszertanilag hozzájuk talán legközelebb álló tónévrendszer hasonlóságait és eltéréseit veszi számba.