A magyar hangtörténeti szakirodalomban általános elfogadott nézet, hogy a régi magyar nyelv — finnugor örökségéből adódóan — nem kedvelte a szó eleji mássalhangzó-kapcsolatokat. A vizsgálatok is legfőképpen arra irányultak, hogy a több mássalhangzóval kezdődő jövevényszavakban milyen módokon szűntek meg az efféle szókezdetek. A szerző által feldolgozott helynévi anyagból azonban világosan kiderül, hogy a kérdés másik oldalát is érdemes megvizsgálni. A magyarban ugyanis már a legkorábbi időktől kezdve szép számmal adatolhatóak mássalhangzó-torlódással kezdődő szavak. Ezért a szerző munkájában elsősorban ezeknek a szavaknak a fonológiai sajátságait igyekezett feltárni. Ugyanakkor a feloldási módok újraértelmezésére is kísérletet tett. Hiszen a szó eleji mássalhangzó-torlódással kezdődő szavak magas száma miatt kérdésessé vált, hogy sok esetben miért szűnt meg mégis a későbbiekben a kérdéses hangkapcsolat.

A munka megírásával azonban nem pusztán a szókezdő mássalhangzó-torlódások bemutatása és elemzése volt a szerző célja, hanem egyben a helynevek hangtörténeti forrásértékének bizonyítása is. A magyar hangtörténetírásban ugyanis a mai napig ritkán találkozunk olyan kutatással, amelyik nagyobb mennyiségű helynévi adat feldolgozására is vállalkozna. Pedig a helynevek amellett, hogy a korai időszakokra vonatkozóan jóval nagyobb számú elemet biztosítanak a kutatáshoz, mint a köznevek, további fogódzókat is nyújthatnak a régi magyar nyelv megismeréséhez. Mivel helyhez köthetőek, nem csupán önmagukban lehet őket vizsgálni, hanem megragadható a névkörnyezetük, ezzel összefüggésben pedig rekonstruálhatóvá válik tulajdonképpeni nyelvi kontextusuk. Ebből adódóan pedig könnyebb közvetlen etimonjuk megállapítása, keletkezésük időhöz kötése, s ráadásul adott esetben leírható segítségükkel egy hangváltozás területi elterjedésének íve is. Ezeket a szempontokat felhasználva igyekezett a szerző igazolni, hogy a helynevek a nyelvi változásokat illetően lényegesen több információval szolgálnak számunkra, mint a közszavak. Mindehhez több mint 900 olyan helynév adatait használta fel, amelyek kapcsolatba hozhatók a szókezdő mássalhangzó-torlódás jelenségével.