A könyv témája egy névadási típus, a helynévképzőt tartalmazó helynevek vizsgálata. Helynévképzős nevek már a legelső nyelvemlékeinktől kezdve megtalálhatók okleveleinkben, ezért a névtípus kialakulásának idejét nem tudjuk pontosan meghatározni. Azt viszont megállapíthatjuk, hogy a helynévképzés mint helynévalakulási mód a nyelvemlékes koron belül a korai ómagyar korban volt a legelterjedtebb. Bár későbbi időszakokból is vannak idevonható példáink, a kései ómagyar kortól egyértelműen az összetett nevek arányának megnövekedése figyelhető meg.
Helynévképzőinkre általánosságban igaz, hogy nem csupán egy jelentésárnyalatban éltek a magyar nyelvben: eredetileg mindig valamilyen más funkcióban (személynévképző, gyűjtőnévképző, ellátottságot kifejező képző) voltak megtalálhatók, és — mivel az ilyen jellegű szavak különösen alkalmasak voltak helyjelölésre — belőlük idővel másodlagosan elvonódott egy ’hely’-féle jelentés. Innentől kezdve már az eredeti funkciótól függetlenül is képesek új lexémákat (azon belül tulajdonneveket, helyneveket) alkotni.
Eredetüket tekintve egyelemű helynévképzőink: az -s, a -d, a -gy, az -i, a -j, az -n és az -ó/-ő az uráli (finnugor) alapnyelvre vezethetők vissza. Néhány (kisszámú) képzőbokrunk: az -sd és az -nd pedig belső nyelvi fejlemény, az -s + -d, valamint az -n + -d összekapcsolódásával alakult ki. Több szempontból kivételt képez a -ka/-ke és a -ság/-ség, melyek az előzőekhez képest viszonylag kései megjelenésűek (15–16. század), emellett a -ka/-ke elterjedésében külső (szláv) hatás is kimutatható.
Leggyakrabban használt helynévképzőnk a -d, amely nemcsak településnevekben, hanem víznevekben, valamint egyéb mikrotoponimákban is elterjedt volt (hasonlóképpen a -gy, bár ennek produktivitása korán megszűnt). Ezzel szemben az -i és a -j elsősorban inkább csak településnevekben szerepelt, a -ság/-ség pedig tájnevek képzésében volt használatos.
A könyv kitér a korai ómagyar kor helynévképzői és az egyes helynévfajták közti kapcsolat tárgyalására is. Képző például alig szerepel a patrocíniumi névadásban, valamint a törzsnévi eredetű helynevekben is ritkán és többnyire másodlagosan jelentkezik, míg más típusú településnevek létrehozásában (pl. a személynévi, népnévi csoportban) a helynévképzés igen jelentős szerepet tölt be.