Az Árpád-kori Magyarország legnagyobb területű vármegyéjének földrajzi viszonyai változatosak, névanyaga különlegesen gazdag, a népessége nem egységesen magyar. A könyv a megye névkincsének A régi Bihar vármegye településneveinek történeti-etimológiai szótára (Rácz Anita, Debrecen, 2007) című műben közzétett településnévi rétegével foglalkozik. Az értekezés célja a történeti-etimológiai tekintetben feltárt nevek név- és nyelvrendszertani kapcsolatának feltárása.

A kötet öt nagyobb egységből áll. Az első fejezet a vármegye településtörténetét vázolja fel áttekintve a magyar mellett az idegen népesség (székelyek, törökségi népek, szlávok, románok) helyzetét is.

A második egység a régi helynevek kutatásának történeti vázlatát és a vizsgálati módszereit mutatja be.

A korai magyar helynévkincs vizsgálata nagyban hozzájárulhat a magyar hang- és nyelvjárástörténetről alkotott kép kiteljesítéséhez. Mivel egy-egy terület névkincse mindig sajátos, önálló részrendszert alkot, a névföldrajzi vizsgálatok nagyban segíthetik a terület nyelvjárásának hangtani, morfológiai és lexikális jellemzőinek a megismerését. A következő nagy fejezetben a névkorpusz ilyen irányú elemzését olvashatjuk.

A településnevek névrendszertani vizsgálatát a negyedik és az ötödik fejezet tartalmazza. A munka leghangsúlyosabb része a településnevek leíró elemzése. A helynevek mint a szókincs részei kétféleképpen elemezhetők: funkcionális-szemantikai és lexikális-morfológiai szempontból. E két szint szerves egységére a szerző az együttes tárgyalásukkal mutat rá. Az elemzés kiindulópontja a funkcionális-szemantikai jegyek számbavétele, s ehhez kapcsolódik az egyes szemantikai típusoknak megfelelő lexikális elemek vizsgálata.

Az új nevek keletkezését és szer­kezeti átalakulásuk formáit tárgyalja az utolsó fejezet. A helynevek keletkezéstörténetének ugyanolyan szabályai lehetnek, mint a közszavak kialakításának és változásának: külső és belső névalkotási módokat különítünk el, s ezeken belül állapítjuk meg a keletkezés-tipológiai csoportokat. A külső névalkotás kategóriáit az átvett nevek különböző származási csoportjai jelentik. A belső keletkezésű nevek kategóriái a következők: 1. a szintagmatikus szerkesztéssel, 2. a morfematikai szerkesztéssel, 3. a jelentésbeli névadással, 4. a szerkezeti változással létrehozott elnevezések. A névkorpuszt a kötet a keletkezés itt felsorolt módozatai szerint tekinti át.