A magyar nyelv legrégebbi emlékei az első évezred fordulója után keletkeztek. Ezek azonban nem magyar nyelvű szövegek, hanem latin nyelven írott oklevelek, történeti munkák, amelyekben magyar nyelvű elemek is szerepelnek, főképpen helynevek és személynevek. Ezek az emlékek a magyar nyelvtörténetnek kiemelkedően fontos forrásai, és egyúttal az uráli nyelveknek is a legrégebbi emlékei. A nyelvtörténeti, onomasztikai…
Az Árpád-kori Magyarország legnagyobb területű vármegyéjének földrajzi viszonyai változatosak, névanyaga különlegesen gazdag, a népessége nem egységesen magyar. A könyv a megye névkincsének A régi Bihar vármegye településneveinek történeti-etimológiai szótára (Rácz Anita, Debrecen, 2007) című műben közzétett településnévi rétegével foglalkozik. Az értekezés célja a történeti-etimológiai tekintetben feltárt nevek név- és nyelvrendszertani kapcsolatának feltárása. A kötet öt…
A magyar helynévkutatás a 20. század első felében — elsősorban Melich János, Kniezsa István és Szabó T. Attila munkássága révén — a magyar nyelvtudomány egyik vezető területévé vált. A második világháborút követően tudománypolitikai okok következtében azonban egy évtizeden át még publikáció sem igen jelent meg e témakörben. A könyv azt a folyamatot mutatja be, amelynek…
A könyv az Abaúj és Bars vármegye helyneveinek történeti-etimológiai szótárát közreadó munka testvérkötete (Tóth Valéria, Debrecen, 2001). Hangsúlyozottan rendszertani megközelítést alkalmaz, azaz az egyes neveket mint egy nagyobb rendszer elemeit vizsgálja, s e vizsgálatok révén válnak magának a szisztémának a fő összefüggései is bemutathatóvá. A szerző a névrendszertani vizsgálat alapjául egyrészt azért választotta Abaúj megyét,…
Az Árpád-kori Bodrog és Borsod vármegyék a magyar nyelvterület egymástól távol fekvő, természet- és társadalom-földrajzi szempontból eltérő adottságokkal rendelkező régiói voltak. A szerző munkájában elsősorban azt vizsgálja, hogy vajon tükröződnek-e a rendelkezésünkre álló adatokból rekonstruálható településnév-rendszerben is ezek a különbségek, s ha igen, milyen mértékben: érintik-e a névrendszer egészét, annak arányait, megfigyelhetők-e területspecifikus névadási módok,…
A szerző a Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékének PhD-hallgatójaként arra vállalkozott, hogy a Kárpát-medence két északi, de egymástól távolabb fekvő vármegyéjének, Abaúj és Bars vármegyéknek a teljes korai helynévanyagát feldolgozza. Mivel azonban minden névtörténeti feldolgozó munka alapját a forrásul szolgáló helynevek történeti-etimológiai feltárása jelenti, a munka első fázisaként a két megye Árpád-korból (1000–1301) származó helyneveinek…
A szerzők munkájukban az Árpád-kori Győr vármegye településneveinek leírását, azok rendszerének feltárását tűzték ki célul. Az általuk feldolgozott névállomány több irányból határolható körül. Egy meghatározott vármegye teljes Árpád-kori településnév-állománya adja a vizsgálati korpuszt, melynek összeállításában Györffy György Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza (2. Budapest, 1987) című munkájára támaszkodtak a szerzők. A dolgozat két részből áll:…
A régi magyar helynevek kutatásában a korábbiakban nagy előnyt élvezett a településnevek vizsgálata. Ezt az magyarázza elsősorban, hogy ezeknek a nyelvtörténeti, onomasztikai forrásértéke mellett jelentős a történettudományi hasznosíthatósága is. A legrégebbi magyar nyelvemlékekben, az első évezred fordulója után megjelenő latin nyelvű oklevelekben a településnevek mellett azonban sok más névfajta képviselője is jelen van: víznevek, domborzati…
